Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. ( Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam) Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.
Gene Hill
Az elveszett kutya szívszaggató látvány. Egész testtartása mély kétségbeesést, nyomorúságot tükröz, miközben azok a mélabús szemek szorongással lesik, miféle reakciót csalnak ki az arra járókból. A gazdátlan kutyák gyorsan vágnak keresztül az ismeretlen területeken, vadul reménykedve abban, hogy végül ismerős hang üti meg a fülüket, smerős szagok csapják meg orrukat - és mindeközben egyre mélyebben és mélyebben ássák be magukat a vigasztalanságba.
Pam Brown
A VISSZASZÁMLÁLÁS ELKEZDŐDÖTT
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
újra nyit az oldal? *.*